David Garrett Fan | : Varázslat Bécsben

2014. november 20.

Varázslat Bécsben - élménybeszámoló

A 21. századi Paganini a szomszédban
Classic Revolution turné, 20., záró koncert

Bécs, 2014.11.01. - Kora délután útra kelünk várost nézni, mert mivel töltsük a hosszú-hossszzúúúúú órákat (= örökkévalóság) a koncert előtt Bécsben, egy kellemes, napsütéses napon? Szóval: metró napijegy, Stephansdom, opera, Hofburg és környéke. Közbejön némi kiábrándító koncsitavurszt reklámplakát egy pláza oldalán, de ami lényegesebb: Mozart golyó és Sacher torta begyűjtése – utóbbi annak a Sacher hotelnek az aljában, ahol nagy valószínűséggel a Maestro is megszáll. Tökvéletlenül.

A városnéző körút után természetesen időben odaérünk a csarnokhoz, a koncert 19:30-kor kezdődik. 18:30. Piros X minden bejárat felett. Nahát! Olyan háromnegyed táján kigyullad néhány felett a zöld nyíl, hurrá. Hopsz: jegy? Megvan.

Táskavizit. Mi és hol dudorodik benne? Van-e kisüveg, vagy egyéb gyanús holmi? Hát ekkorra már semmi, mert elegáns mozdulatokkal átpakoltam a ketyeréket a tatyómból a kabátomba.

Bent vagyunk. Hát, nem vagyunk egyedül, annyi szent. Rajtunk kívül még úgy 10 ezer ember. Nem kell sokáig fülelnem, hogy beigazolódjon a sejtésem: közvetlenül mellettünk ékes magyarsággal, családfő: "Hol lehet itt valamit kapni?" Én: "Arrafelé perecet."

A show előtti idegőrlő várakozást megkönnyítő kísérlet: ajándékbolt ... tömeg. Ajándékbolt későbbre halasztva. Koncertprogramot sikerül venni, mivel azt a bolton kívül mindenfelé dobozból árulják:

Ruhatár: minek az? Jó lesz a cucc könyöktámasznak kameraállvány híján.

Bent a csarnokban. Helykeresés. Megvan.

Stekker beszámolója itt olvasható.

Miközben telik a hatalmas D csarnok, udvariasan megkérik a tisztelt koncertlátogatókat, hogy mellőzzék a felvételek készítését. Halovány kísérlet. Nem is értem, miről beszélnek?

Közben a középső kivetítőn ismerős hangok csendülnek fel – az új, Timeless album reklámja látható, amit már ebben a bejegyzésben lefordítottam. Extra nagyban persze sokkal jobb, mint a jutúbon. El is halkul egy kicsit a nézőtér. Amúgy friss hírek szerint isteni jó kritikákat kapott az album, és már a top10-ben van a listákon. Nem, nem a komolyzenei listákon!

Végre bevonulnak az Új Frankfurti Filharmonikusok és a Banda. Franck van der Heijden piros pólóban virít ma este. És végre felcsendülnek az első dallamok is ...

Hogy milyen a koncert? 10 000 ember örömmámorban. Már rögtön az elejétől kezdve.

Mivel még mindig keresem a megfelelő szavakat, inkább a technikához fordulok .... fordulnék ... de hát az "ember a gép felett" esete áll fenn, amikor a pulzusszám legyőzi a beépített extra képstabilizátort. A koncert első felének videóival ezért csak félve próbálkozom. Majd körülnézek a többiek háza táján. Ha nálam kevesebb libabőrrel nem is, de hátha nagyobb lélekjelenléttel nyomkodták a gombokat. Persze a kamera felett nézem a műsort, mert nehogy végig a ketyerét lessem a valóság helyett. Némi jógalégzés után sikerül azért néhány olyan mozzanatot elcsípnem, amit visszanézve nem szédül bele az ember - hacsak abba nem, amit hall. Merthogy a Maestro olyan hangokat csalogat elő a 150 éves Vuillaume hegedűjéből, hogy csak tátjuk a fülünk után a szánkat is. Gyönyörűen szól a kezében, pedig egy ilyen "hölgyet" nem egyszerű éneklésre bírni. Még az embertömeg feje felett lebegve is sikerül neki.

Nézzük sorjában. Felcsendül Strauss Imigyen szóla Zarathustrája, és az összhangban működő 5 kivetítőn látható kezdő képek a 2001: Űrodüsszeiára hajazva már elöljáróban is azt sugallják, hogy itt bizony semmi nem lesz kispályás. Na de ugye nem dőlünk be a figyelemelterelésnek, hiszen a Maestro a csarnok másik végén szokott előbukkanni. Most a nézők feje felett úszik a levegőben egy állványon hegedülve, majd leteszik a színpadra, Robbie Williams Let Me Entertain You, azaz hadd szórakoztassalak című számára. Hát, minket nem kell győzködni, ezért jöttünk. (Bécs, uni966 videója:)

Viki videója következik, ami hatásosan érzékelteti a teret, a hangulatot és persze a legelejétől látható benne a színpadkép is. Mintha a Maestro a csillagos égboltról szállt volna alá, hála a vakuknak. De show előtt azért szólnak, hogy ne merjen senki fotózni. Ahhaa ... még véletlenül sem számítanak erre az extra feltétre a szervezők, ááá! Kattints ide Viki videójához!

Tapsvihar – a hangulat megalapozva. Eredetileg best of turnét akart, de sok új ötlete támadt menet közben, amit ugye rögtön meg is kellett valósítania. Anekdotákból és vicces átvezető szövegekből ezúttal sincs hiány, részletesebben ebben a bejegyzésben olvashatóak magyarul. Mivel ez a zárókoncert, azért némi változtatáson átesik a szövegkönyv.

Alig térünk magunkhoz, illetve nem is térünk, máris jön a Gypsy Kings klasszikusa, a Baila Me (bécsi videóval még nem találkoztam, íme egy frankfurti). A hangulat már igen jól meg van alapozva.

A Maestro felteszi a kérdést, hogy vajon emlékszünk-e a Viva La Vida című számra, ahol először használta a gitárpedált ahhoz, hogy az elején kvázi saját magával alkosson egy zenekart a dallamokat egymásra rétegezve. Naná, hogy emlékszünk, a csodákra mindig. Aki keres, talál alapon Bruce Springsteentől hangzik el a Born in the USA (berlini videó) - telitalálat.

A felvételekre visszatérve: az első dallamoknál körülnézek ... körülöttem mindenki videózik, még az első sorban is, a biztonságiak orra előtt is. Jaaaaaa ... Hát akkor nosza, hajrá magyarok!

A csarnok csodálatos koncertteremmé változik a kivetítőknek hála, és Andrea Bocelli jelenik meg a középsőn - a Ma Dove Sei varázsol el mindenkit (berlini videó). Majd a New York, New Yorkkal tisztelgés jön az előtt a város előtt, amely megváltoztatta a Maestro életét (frankfurti videó).

Egy Franck-kal közösen írt saját szerzemény, a Serenity (berlini videó) követi ezt a nyugisabb blokkot, hogy aztán felpörögjenek az események.

Az orosz népzenén alapuló Bábuska tarol kegyetlenül. Először itt izzítom be a kamerát. Szerencsére a hang nem látja kárát annak, hogy kissé remegős a videó (bár sajnos sokkal rosszabb a hangzás, mint élőben, néhol torzul), jár kezem-lábam. Nyugodtan ülve ezt nem lehet kibírni. A dobos, Jeff Lipstein DJ-ként ugrál a pulttá változott dobszerkója mögött, a gitáros, Marcus Wolf is szemmel láthatóan jól érzi közben magát. Amint vége a számnak, a közönség torka szakadtából ordít.

Újabb, képekkel megtámogatott humoros összekötő szöveg következik a koncertezés fáradalmaival kapcsolatban, ez is megtalálható ebben a bejegyzésben, majd rátérünk Mozartra, aki valószínűleg szintén hasonló cipőben járt annak idején. A Requiem "Lacrimosa" hangjai csodálatosan töltik be a csarnokot.

A Metallica Fuel jöönnn, de még hogyan! Lángnyelvekkel, öcsém! De akkorákkal, hogy átvillan az agyamon, hogy a Maestro egy talkshow-ban körülnézett némi füst láttán, hogy vajon merrefelé tudja a leghamarabb kimenekíteni a drágasszáágááát? Na, így kell zúzni egy 150 éves hegedűvel :D

Maestro szerint megvolt a bemelegítés, és azzal a történettel készíti elő az ABBA I Have a Dream-jét, hogy miután felkérték egy ABBA CD-projekthez, nekiállt a zongoránál brillírozó John Haywooddal együtt átírni. Érdemes volt, csodaszép lett - libabőr.

A Maestro édesanyjának aggódó SMS-e Bécsig is elér (lásd. ha még nem láttad: anekdoták), de szerencsére Orff Carmina Buranája is, látványos lézershow-val, ami most sem nyomja el a zenei élményt, hanem, megtartva az egyensúlyt, alátámasztja azt. Szóval: a lejárt vaj (magyar felirattal) és a csodálatos "O Fortuna":

Egy Bon Jovi-feldolgozáshoz milyen átvezető szöveg is lenne alkalmasabb a Maestro régi kocsijáról szólónál (Golf, Bon Jovi modell), amivel nemegyszer repesztett át Hollandiába Franckhoz zenét írni. Felcsendülnek a Livin' on a Prayer ismerős hangjai. A zene ütős, a színpadkép is. Mindkettő más miatt. Előbbi egyértelmű, utóbbiba belerondítanak a táncosok. Illetve a srác-csaj párosok a színpad szélén jó helyen vannak, de a maradék bige ... Értem én, hogy rocker fíling, '80-as évek, meg minden, de az a 4 bondzsovityúk meg ~~mi a francot~~ ... illetve megkérem a tisztelt német tévébalett táncosnőit, hogy ne rondítsanak bele az összképbe! Úgy tűnik, így a koncert közepén a Maestrónak már igen melege van a nagy munkában (amit nem csodálok, mert fáradhatatlanul ontja magából a zenét), ügyesen gondoskodik a túlhevülés elleni védelemről: beleáll a szélgépbe, és hajgumiját kiszedve némi hajszárítást is rögtönöz. Nem gond, nem gond - ő tudja, hogy már egy hónapja, majdnem minden este ilyet tenni, nem jár-e együtt egy kis agyhártyával, vagy tüdőgyulladással? (Tényleg, a levegő hideg, vagy meleg? Örök kérdés a számomra.) A zavaróbb ennél az, hogy a tisztelt német tévébalett táncosnői is bekapcsolódnak a samponreklámba. Megpróbáltam ügyesen csak a Maestróra fókuszálni. Amúgy záros határidőn belül svarckopf szerződést jósolok neki XD

- - SZÜNET - -

Villany fel, vissza a sivár valóságba: mint az édességboltból kirakott gyereknek, olyan érzés. Kifelé menetel az ajándékbolt melletti, megbeszélt helyre egy kis eszmecserére. Jegy kézben szorít, különben nem lehet visszamenni - bár erre, roppant előrelátó módon az ajtóknál figyelmeztetnek. Eleve csak jeggyel lehet kimenni is. Milyen okos!

A szünet alatt a várakozást könnyítő kísérlet ismét az ajándékbolt ... tömeg. Ajándékbolt későbbre halasztva.

A szünet olyan lassan vánszorog, mint a reumás csiga.

Becsengetnek végre. Megmondom őszintén, csengőszónak még nem örültem ennyire. (Látom magam előtt a kollégáim arcát :-))

Megtelik a nézőtér, és a színpad is. Sötét lesz. Már megint csak a Maestro hiányzik. De vajon honnan érkezik? Mert ezúttal sem onnan, ahonnan a zenekar, az fix.

Jajj, hát pont a mi helyünkhöz igen közel lévő bejárat felől. Méghozzá a Deep Purple Well-Dressed Guitar című, gitárosokat próbára tevő számára. He-ge-dűn! Keressük az állunkat a földön, no meg azért is, mert a Maestro kezében bizony egy elektromos hegedű van. Maestro nem híve ezeknek a lélektelen, modern elektromos ~~vackoknak~~ hangszereknek - csak nyomós okkal nyúl hozzájuk. Nyomós ok most is van, ez sejthető. 20-ból 19 koncerten sikerült is véghez vinni a dolgokat. Pont itt Bécsben nem, hogy ne legyen túl tökéletes a turné záró koncertje. Apró, bosszantó malőr következik. A közönség nagy, boldog tudatlanságban lévő része persze nem vesz észre semmit, a szám így is tökéletes, semmi kifogásolnivaló nincs a virtuóz előadásban.

Arról van szó, hogy egy látványelem nem jön össze. Pedig már úgy rákészültem. A Maestro is. Franckról nem is beszélve. Na de mi (nem) történik? Hát ez:

Ebből a videóból csináltam az animációt. Danke Petra! :)

Pedig hová fejelte volna még a hangulatot! Meg már olyan jól rákészültem a kamerával ... mintha annyira nem is remegett volna a kép. Látni, micsoda fejeket vág a Maestro és Franck.

Szóval, pedál megnyom:

És akkor most jöjjön a videó:

A melankólikus, ámde nagyon szép saját szerzemény, a Lost Memory következik Johnnal a zongoránál. Videó magyar felirattal:

A Queen egyik örökzöld slágere, a We Are the Champions előtt a Maestro Németországban átvezető szövegként a focivébén aratott diadalt használta fel (lásd. anekdoták). Ezúttal szövegelés nélkül kezdődik el a szám, de senki nem bánja, főleg az északi oldalon ülők: a Maestro feléjük sétál, elhagyva a színpadot.

Ováció. "Európa zenei fővárosa. Köszönöm szépen, Bécs!" Bemutatkozik a színpad összes szereplője, a zenészek is kapnak külön-külön blokkot - Franck természetesen Michael Jackson 'Beat It'-jének gitárszólójával variál :) Videó ide kattintva látható, időzítettem.

A Maestro színpadi ember, le sem tagadhatná. Profi. Még az összekötő szövegeket illetően is. Lassan, érthetően beszél. Élőben még viccesebbek azok az anekdoták. Naná. Majdnem sikerül is egy újabbat megjegyeznem. A "Világ Leggyorsabb Hegedűséről" szóló nagy sikert arat. (Azóta utánajártam, anekdoták frissítve :))

Ezt követi Beethoven Patetikus szonátája:

És természetesen itt sem maradhat el Elton Johntól a Your Song, ami azért érdekes, mert a turnémenedzser, egyben biztonsági ember, Jörg Kollenbroich (akit addig természetesen nem szeretünk, amíg kis hazánkba nem tereli végre a Maestrót), eltűnik a közönség sorai között és kiválasztja azt a szerencsés hölgyet (maradjunk a Mákosliba elnevezésnél), aki testközelből élvezheti ~~a Maestrót~~ a Maestro játékát. Jé, a Bécsi Mákosliba nem szőke! Jörg, mi ütött beléd?! Videó magyar felirattal:

Ha már Jörg szóba került, Maestro fel is hívja a színpadra, és bepillantást nyerünk a szürke turnéhétköznapok és filmforgatás izgalmaiba. Nem kell őket félteni, hülyeség terén el vannak eresztve. Jörg valóban igen ronda csaj parókában. Ezek után valóban ide illik a drámai Requiem Verditől. A Dies Irae ... harag napja. Jah, kedves Maestro, nem is tudod, milyen találó ez még nekünk is. Haragszunk, hogy Jörg nem minket cipelt fel a színpadra, és haragszunk, mert Jörg nem szervez errefelé koncertet. És amúgy is ronda női parókában :D Videó magyar felirattal:

A hangerő amúgy nem fülsiketítő. A szombathelyi Fő téren a zenei rendezvényeken előbb ér halláskárosodás, mint ebben a csarnokban. A hang pont jól van belőve, mint ahogy minden más is (leszámítva azt az elektromos hegedűt, amivel azt hiszem, a Maestro végleg leszámolt.)

A La Bamba felpörgeti az amúgy sem lankadó lelkesedést. Hamada Rihan bécsi videója itt látható. 1:00-tól hogy jár az a vonóóóó!!!! Majd megint elámulunk, hogy megfelelő kezekben a Wrecking Ball című Miley Cyrus sláger micsoda borzongatóan gyönyörűen tud hangzani!

"Aranyeső a szép nagy házban,

Aranyeső az arénában – jaaaaaajjj ..."

A Maestróra rájön a para a repüléstől, ezt egy újabb sztoriból tudjuk meg, majd szó szerint a Paradicsomba repülünk. A Coldplay Paradise című száma alatt nemcsak (valószínűleg a szikrázó hegedű hiányát kompenzálandó) lejön a színpadról és felénk sétál, hanem szó szerint aranyeső hullik a konfettiágyúk jóvoltából. Integet egyet, és (visszanézve a felvételeket ujjongva veszem észre) kapunk direktben egyet a híres ajakbeharapásból is. Ómeingott!

Videó: Aranyeső. Maestro 10 méteren belül. A déli lelátó eksztázisban. Hálisten a nyakunkba nem esik senki a feljebb lévő sorokból. 1:59-nél a Maestro megtorpan, mert valaki a közönség soraiból eléje fut, de végül lefékez előtte és csókot dob neki. Na, még pár ilyen hülye tyúk és elkerítenek minket. Vagy, ami még rosszabb, ketrecbe zárják a Maestrót, ami azt eredményezi, hogy nem sétálgat többet a közönség sorai között.

Sajnos, a szünettel ellentétben a hozzá képest hosszú show elég hamar elröppen. Hiába vadiúj a műsor, azért egy best of válogatás nem maradhat ki, azaz a Medley az utóbbi 7 évből (A Karib-tenger kalózai filmzenéi közül a He's a Pirate, Michael Jackson Smooth Criminal-je, a Smells Like Teen Spirit a Nirvanától, valamint az Aerosmith Walk This Way című slágere). Tombolás van, emberek!

Maestro kivonul.

Te jó ég! Bécs állva ünnepel. Sőt, mi több, 10 000 ember VASTAPSOL!

A közönség már a koncert legelejétől kezdve igen lelkes volt, néha mintha robbanni készült volna a Stadthalle. Maga a Maestro is meglepődött ezen elég sokszor a koncert alatt, mert eddig sehol nem volt ekkora a tombolás. Az emberek nemcsak a torkukkal és a kezükkel fejezték ki tetszésüket, hanem a lábukkal is dübörögtek. Mintha dörögne az ég.

Jön a ráadás, Elvis Presley Always on My Mind-ja. És a közönség nem ül le. Maestro kérésére felgyúlnak a mobiltelefonok fényei. Csodaszép.

Viki felvette a szöveget is:

"Játsszunk még valamit?" **ováció** "Fantasztikus a hangulat itt Bécsben, mi történik?!" [Hogy mi történik? Kedves Maestro, az történik, hogy egy rakás magyar is kint van. Ha a hegy nem megy Mohamedhez jelszóval. Hallod, Jörg??? ] **ováció** "Nagyon szépen köszönjük! Azt hiszem, ez a turné legszebb koncertje, a legutolsó, és nagyon örülök, hogy itt vagyok. Köszönöm szépen!" **ovációóóóó** "A segítségetekre lenne szükség, egy kis hangulatot kellene teremtenünk, mégpedig akinél van telefon, vegye elő, kijelző a színpad felé, vagy a zseblámpafény. Színpadi fényt le, ti meg tartsátok magasra! Csodaszépen néz ki, nagyon köszönöm! Mr. John Haywood, induljon a zene!"

Én csak a számot. Mindenki talpon ... ahhoz képest nem is olyan remegős:

Vége :(((

Elvarázsolt fejjel jövünk ki a nézőtérről. Nem vagyunk egyedül. Rajtunk kívül még úgy 10 000 ember lebeg hasonló állapotban, vigyorral az arcán.

Elena nagyon jól írja le (itt olvasható az egész): "Ritka, kivételes pillanatokat éltünk át azzal az emberrel, aki fürdött a fényben és a hangokban."

Ajándékbolt: tömeg. Nem halasztjuk sehová. Maradunk, amíg ki nem dobnak. Siker. Póló, új CD. Természetesen a deluxe változat. Mert ha ugyanannyi, mintha neten keresztül rendelné az ember, akkor miért ne spórolja meg a szállítási költséget?