A GALA-interjúban David Garrett hegedűsztár a családjához való bensőséges kapcsolatáról, az új albumról és az igaz szerelembe vetett hitéről beszél. Éppen beleharapott gyorsan a sarki kínaiból vett kajába: David Garrett naptára a mai napra is csordultig tele van. Az új, "Rock Revolution" című albumát mutatja be Berlinben. A saját szerzemények mellett olyan újraértelmezett popklasszikusok is szerepelnek rajta, mint a "Purple Rain", a "Bitter
Sweet Symphony" vagy a "Fix You". Melankolikus, nagy horderejű és mélységű dalok.
A GALA-interjúban a 37 éves hegedűs elmeséli, hogy mindezen dalok mennyire foglalkoztatták őt az elmúlt hónapok során: "Minden egyes szám szívügyem." A 2016-os év, amelyet időközben legbelül is lezárt, minden volt, csak nem könnyű. A magánéletéről szóló negatív szalagcímek keringtek mindenhol. David Garrett másra fordította a figyelmét, turnézni ment, az energiáját a zenébe fektette és egy kis időt fordított saját magára és a családjára. Most visszatért. Újra bátran és nagy tervekkel.
Szeptember 4-én lett 37 éves. Hogyan ünnepelte a születésnapját?
Mivel előtte nap a szülővárosomban, Aachenben játszottam, ezért a szüleimmel elmentünk egy olasz étterembe ebédelni. Este aztán ismét utazás, most Bécsbe, mivel következő reggel volt egy fellépésem a Frühstücksfernsehen című műsorban.
Tulajdonképpen boldog vagyok, kívánságok nélkül. Természetesen egészséget kívánok magamnak, és azt, hogy a barátaim és a családom sokáig mellettem legyenek. De nekem már egy könyvvel is örömet lehet szerezni. Nagyon szeretem az építészetet, szívesen olvasok róla.
Testileg még nem, most jobb formában vagyok, mint 30 évesen. Remélem, hogy ez még egy pár évig így is marad. De persze már gondolok arra, hogy valamikor óvatosabbnak kell lennem a munkamennyiséggel, amit most napi szinten teljesítek.
Észreveszi-e közben a környezetében, hogy változnak a beszédtémák? A szülők megbetegednek, a barátok családot alapítanak ...
Persze, minél idősebb valaki, annál inkább a tudatában van. Néhány nappal ezelőtt édesapám leesett a lépcsőn. Nagyon rossz volt. Ezek azok a pillanatok, amikor elgondolkodom. Ha azokkal az emberekkel, akiket szeretünk, történik valami, pedig azt hittük, velük semmi nem történhet - olyankor nagyon szenvedek.
Igen, saját családot is szeretnék. De jelenleg a munka élvez nálam elsőbbséget. De nem zárom ki a saját család gondolatát. A bátyámnak már van gyereke, a kisfiú most lett egy éves. Amikor együtt vagyunk, az nagyon szívet melengető érzés. Nagyszerű érzés, amikor ott van az ember körül. Nagyon élvezném az ilyet. Nem, inkább így mondom: Szeretném az apaságot. Egy gyerek az élet legszebb dolga. Csupán sokkal kevesebbet kellene dolgoznom, hogy megfelelő apa lehessek.
Ez egy olyan vágy, ami ahogyan idősebb leszek, biztosan egyre nagyobb lesz. A legtöbb időt közben Németországban töltöm, de néha New Yorkban is. Hogy végül hol fogok élni, azt még nem tudom. Majd valószínűleg akkor fogom tudni, amikor már nem lesz évente 150 fellépésem.
Nincsen senkim.
A rajongói rengeteg szeretettel árasztják el. Ez segít Önnek abban, hogy visszanyerje a bizalmát azok után, ami Önnel történt?
Soha nem vesztettem el az emberekbe vetett bizalmam. Úgy fogalmazok: Ha az ember eltöri a kislábujját azért, mert nem kapcsolta fel a villanyt, akkor legközelebb már óvatosabb lesz.
Zenész vagyok. Hiszek a szerelemben. Pozitív ember vagyok és az is akarok maradni.
Nem vagyok vallásos, de úgy gondolom, minden embernek kell hinnie valamiben, ami támaszt nyújt az életben. Nekem a zene ad erőt. A családom és a barátaim a támaszom. És a jóban hiszek az életben. Mert maguk a negatív dolgok is nagyon sok pozitívumot hoznak a végén magukkal.
Éppen nyaralni volt Mallorcán. Egyszerűen csak szüksége volt egy kis szünetre, hogy fellélegezzen?
Fontosak a szünetek, de nem tudok vakáció közben csak úgy lézengeni. Feltöltekezem energiával, aztán dolgozom a műsoromon, vagy sokat sportolok. Éppen a sportra van kevés időm, amikor a munkám miatt sokat vagyok úton. Hiszen a legtöbb időt a repülőgépen ülve töltöm. Vakáció idején hogy úgy mondjam, másfél hónapig szabályozott mindennapjaim voltak.
Legtöbbször a családommal vagyok úton. Éppen az édesanyámmal és az édesapámmal voltam nyaralni.
A munkám miatt ritkán látom őket, és így a nyaralás remek lehetőség a közös időtöltésre. Harmonikus és mindannyiunknak jó szórakozás.
Egyrészt nagyon érzékeny ember vagyok, különben nem tudnék zenélni, de persze másrészt nagyon bátor is vagyok. A bátorság fontos az életben. Ha nem vagy bátor, nem próbálsz ki semmit. És ha nem próbálsz ki semmit, akkor semmi újat nem fedezel fel. És akkor az élet unalmas.
Pár hónappal ezelőtt. Vannak olyan pillanatok, amikor az ember elmorzsol néhány könnycseppet. Még a moziban is.
Az már elég régen volt. A menedzseremmel az "Avatar"-on voltunk. Tulajdonképpen először nem is akartunk megnézni a filmet, aztán mégiscsak szíven ütött. Fátyolos lett a szemünk, de egyikünk sem akarta bevallani. Ahogyan az a fiúknál zajlik. (nevet)
Az új albumának "Rock Revolution" a címe. Miért forradalom? Mit akar alapvetően megváltoztatni?
Számomra ez egy kis zenei forradalom. Az elmúlt tíz évben soha nem dolgoztam elektromos hegedűvel. Most ez a legelső alkalom, hogy néhány számot ezzel a hangszerrel játszom. Például a "Purple Rain"-t Prince-től, vagy a "Stairway To Heaven"-t a Led Zeppelintől. Nagyon élveztem ezt a kísérletet.
Minden albumom egy kicsit harcias és elgondolkodtató, de ezzel egy időben nagyon életvidám is. És ilyennek is kell lennie egy albumnak, hogy ne legyen unalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése